Besztercebánya városa

Besztercebánya (szlovákul Banská Bystrica, czehül Banská Bystřice, németül Neusohl, latinul Neosolium) város Szlovákiában. A Besztercebányai kerület és járás székhelye. 82 100 lakosa van (2004).

Az egykori bányászváros ma Közép-Szlovákia központja, a Garam első nagy kanyarulatában fekszik. A Beszterce-patakról kapta nevét, amelynek garami torkolatánál épült. A patak neve pedig a szláv ’’bystrica’’ (= gyors folyású patak) víznévből eredeztethető. Nevének utótagja ércbányáival kapcsolatos.

Már a kvád törzsek is bányásztak itt ércet a hegyekben, a honfoglalás után kis bányatelepe a zólyomi vár tartozéka volt. A várost a németek alapították a 12. században. 1263-ban említik először ’’Byzterchebana’’ néven. Városi jogait IV. Bélától kapta, aki az elpusztult települést türingiai szászokkal telepítette be.

A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. 1910-ben 10 776 lakosából 5261 magyar, 4388 szlovák, és 879 német volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Besztercebányai járásának székhelye volt. 1944. augusztus 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés. 2001-ben 83 056 lakosa volt, 95%-ban szlovák nemzetiségű, 0,5% magyar.

Szállás Besztercebányán