RÉVKOMÁROMI ERÕD

Révkomárom erődrendszere egy bástyarendszer, mely egész Komárom városán végighúzódik, a Duna és a Vág folyó partjáig. A központi erőddel együtt alkotja Komárom erődrendszerét.

A történelemben a Római Birodalom bukása után Komárom területét avar törzsek foglalták el, akiket később a magyarok váltottak fel. Árpád vezér a területet Ketelnek adományozta, kinek fia Alaptolma várat épített itt. Később Komárom vármegye székhellyé vált István király uralkodása alatt. IV. Béla uralkodásának ideje alatt az akkori földvárat kővárrá alakították, majd később, Mátyás király uralkodásának idején a város gazdasági, kereskedelmi és katonai központtá vált. A török hódítások ideje alatt I. Ferdinánd császár Bécs védelmének szempontjából elrendelte a komáromi vár megerősítését. Az 1594-es török ostrom során Tata, Győr elfoglalása után Szinan nagyvezér százezres seregével Komárom felé vette útját, ahol a várvédők ellenállásának köszönhetően vereséget szenvedett. 1663-ban új erődítmények építése vette kezdetét, mely 1673-ig tartott. Ebben az évben készült el az Újvár, olasz és francia erőd elvek alapján. 1682-ben a nagy árvíz idején az erőd jelentős károkat szenvedett, miután a törököket kiűzték, Komárom katonai szempontból már nem volt annyira fontos, az erőd fenntartására már kevesebbet áldoztak. Az 1763-as és 1783-as földrengés tovább rongálta az erődöt.

Az erődrendszer szempontjából a napóleoni háborúk jelentős szerepet játszottak, amikor Bécset elfoglalták, I. Ferenc császár Komáromban kereste a menedéket. Az erődöt ekkor erősítették ismét meg. A császár itt tartózkodása során határozta el, hogy a várost a birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell tenni, mintegy 200 ezer fő katona befogadására alkalmassá. 1827 és '39 között az Öreg- és Újvárat korszerűsítették, melynek a 1848-'49-es szabadságharc vetett véget.

Az erőd magyar kézre kerülése után első parancsnoka Majtényi István lett, aki azonnal nekilátott a vár megerősítésének. Azt ezután következő időkben Török Ignác és 12 000 katonából álló serege sikeresen ellenállt a várat ostromló osztrák seregeknek. A vár új parancsnoka, később Klapka György tábornok lett, aki megparancsolta a kazamatákkal ellátott erőd építését. A folyamatosan nyomuló osztrák seregeket ágyúzásai egyre gyakoribbá váltak Komáromban, melynek végül Klapka György és 18 200 katonából álló serege vetett véget, több sikeres kitöréssel. Az idő közben egyesült orosz és osztrák seregek vereséget mértek a magyar főseregre, majd Komárom felé fordultak. Az erődítmény állta a harcot egy ideig, de végül Klapka aláírta a vár átadásáról és a védők szabad elvonulásáról szóló egyezményt.

A szabadságharc után az osztrákok újból nekiláttak az erődrendszer kiépítésének. A nagyszabású építkezések 1871-ben fejeződtek be, a Monostori erőd felépítésével, majd később 1871-1877 között megépítették az Igmándi erődöt is, mellyel teljessé vált az erődrendszer.