Régi városháza

Gótikus-reneszánsz épület, mely 1505-1509 között épült. Építői Alexander és Alexius mester voltak, Alexius munkáját dicsérik az ún. olasz stílusú ablakok, a lodzsa és a kőportálok is. A Városházát késő-gótikus stílusban az eperjesi János mester fejezte be 1509. A festészeti díszítést a bártfai festő, Theofil Stanzel készítette. Ö festette a homlokzati címereket és az ülésterem „Utolsó ítélet“ című falfestményét. A külső falak festése Grünwald Mátyás bártfai festő nevéhez fűződik.

A városháza volt a városi tanács, az üzleti, társasági, társadalmi és kulturális élet központja. A földszint üzleti célokat szolgált, az emelet a városi tanácsnak és a városi kincstárnak adott otthont. A déli és nyugati fal találkozásánál (a sarkon) 2 mérőeszköz látható, melyeket az eladáskor gabona és hüvelyesek mérésére használtak. A déli homlokzaton, az óra alatt látható városi címerre a város lakói az igazságosság és béke garanciájaként tekintettek. A homlokzat csúcsán Roland lovag szobra áll, ő volt a városi jogok védelmezője.

A városatyák a keleti falon látható erkély alatti oldalsó bejárón jártak be. A városháza egész kerületét (a csatorna alatti magasságban) 118 db. kis kőszobrocska díszíti. A legérdekesebb szobrocska az erkély felett látható (egy lehajoló kisfiú, fejével a lábai között, hátsófertályát mutatva a főtér felé). A szobrocska keletkezéséhez fűződő legenda: Az városháza megépítése előtt az építészek és a városi tanács megegyeztek a munka díjazásában. A városháza meg is épült idejében, a városi tanács azonban nem fizette ki a teljes kialkudott összeget. Az egyik építész bosszúból az éj leple alatt elhelyezte ezt a szobrocskát a homlokzaton úgy, hogy annak hátsó fele a főbíró háza felé nézzen.

A Városháza több felújításon esett át (1641-ben, a 18. és 19. sz.-ban). Az 1902-es tűzvész után 1904-1905-ben teljesen felújították és belterében Sáros Vármegye Múzeumát rendezték be. 1985-től Nemzeti Kulturális Műemlék. Ma a Sárosi Múzeum legértékesebb művészeti és történelmi műemlékeit őrzi, a kiállítás neve „Bártfa - a Szabad Királyi Város”. A város igazgatásával kapcsolatos korabeli írásos emlékek, táblafestmények, plasztikák (szobrok), epitafok (sírfeliratok) és korabeli könyvek kerültek kiállításra. A kiállítás egyik legértékesebb része az ülésterem kazettás festett mennyezete, a tanácsterem intarziás reneszánsz ajtaja, a földszinten található gótikus ajtó festett címerrel valamint a berendezési tárgyak. A gyűjtemény műtárgyai közül említést érdemelnek a gótikus szobrok, céhes műtárgyak, egy eredeti pecsét 1453-ból, egy velencei üvegből készült serleg és a Kis Kálvária (Lőcsei Pál mester munkája).