Szt. Emmerám Székesegyház

A Szt. Emmerám Székesegyház Románkori stílusjegyeket hordoz. Egy patkó alakú román apszissal rendelkezik, melyet a négyzetes templomhajótól egy diadalív választ el. Az eredeti épület megsérült, később 1328-ban lerövidítették, mivel helyre volt szükség a Felső-templom tartóoszlopainak felépítésére. A gótikus templom megépülése után a templom egy részét levéltárként használták. A templomban tomboló 1465-os tűzvész után a vártemplom román stílusú részét megemelték, majd bordaboltozattal lefedték. A jelenlegi templombelső végső átépítésére 1930-31-ben került sor.

Rendkívül értékes az 1674-ből származó ezüstveretes koporsó, a templom védőszentjeinek (Szent Szórád és Szent Benedek csontjaival), valamint az 1930-as felújításkor megtalált plasztika (reliéf), mely amely a templom kicsinyített másán egy ülő adományozó alakját ábrázolja amint a templom kicsinyített másán ül. Találóan az „Adományozó dombormű“ nevet viseli.

 Az egyhajós gótikus Felső-templom az alapjául szolgáló sziklás hegygerinc legmagasabb pontjára épült 1333-1355 között. Egészen a 18. sz. elejéig megőrizte jellegzetes gótikus stílusjegyeit. Az Alsó templom hozzáépítésekor a Felső-templomot részben módosították és a 2 templom stílusjegyeit is. Ekkor építették a templomhoz a barokk stílusú Szt. Borbála kápolnát. A kápolnában megcsodálhatók az olasz származású, osztrák festő, Galliarti freskói és festményei. A Felső-templom legértékesebb műemléke a Megváltót ábrázoló oszlopos főoltár, melyet 1732-ben szenteltek fel. A fülkében található a reneszánsz keresztelőkút 1643-ből, Weigel Márton besztercebányai mester munkája. Az orgona 1933-ban, a Cirill és Metód ünnepségek alkalmából került a Felső-templomba. Vážanský Otakár orgonakészítő mester munkája.

Az Alsó-templom a székesegyház legfiatalabb része. 1621-1642 között épült, amikor a várat Bethlen Gábor hadai elfoglalták. A templombelső legszebb része az 1662-ből származó oltár. Központi témája „Krisztus leemelése a keresztről“. A dombormű Jan Pernegger osztrák szobrász munkája. A fő dombormű alatt egy másik, márványból faragott relief témája „Krisztus sírbatétele“. Rendkívül értékes a három 18. századi késő barokk oltár is, valamint három nyitrai püspök 15.-16. századi síremléke is. Az Alsó-templom bejárata egyben a székesegyház bejárata is. A templomtornyot és a 2-szintes sekrestyét 1642-ben építették hozzá a déli homlokzathoz. A sekrestyében értékes liturgikus tárgyakat őriznek (pl. késő gótikus, barokk és klasszicista kelyheket, barokk szentségtartót 1692-ből, barokk tömjéntartót 1775-ből). A nyitrai várban számos kripta is található, pl. a szentély alatti kripta, melyet Erdődy László Ádám nyitrai püspök építtetett a 1706-1736 között a püspökök és kanonokok számáraban. Az első ide temetett püspök Gustinyi (Zubrohlavsky) János püspök volt. További ide temetett püspökök: Kluch József, Vurum József, Palugyay Imre, Roskoványi Ágoston, Bende Imre, Karol Kmeťko, Nécsey Edvárd és végül 1988-ban Pásztor János.